Az ember egy tervezési folyamat során számtalanszor találkozik olyan problémával, ami elméletben fantasztikusan működött, aztán a valóságban totális csőd lett. Biztosan mindenki járt már így, Te is.

 

Az ilyen helyzetek nagyon tanulságosak a számunkra. Az ember itt ismerheti meg jobban a megoldandó feladatot, jobban átláthatja a problémát. Vagy összezavarodhatnak a dolgok, homályosodik az elérendő cél, kérdésessé válik a választott eszköz.

 

Egy viszont biztos: jobban megismerhetjük saját magunkat! Mennyország és pokol. No, talán nem ennyire szélsőségesen, de azért eléggé! 

 

A lekvár készítés részleges automatizálása, a fáradtságos feladatok és az időspórolás meoldása első ránézésre egyszerűnek tűnhet. Nem volt annyira egyértelmű, hogy milyen úton tudom ezt elérni, mert több is volt.

Márpedig eltökélt szándékkal meg akartam oldani a dolgot, mert a saját lekvár azért semmiben nem hasonlítható a boltban kapható, agyoncukrozott, adalékozott távoli rokonához.

 

Arról nem is beszélve, hogy sokan vagyunk, akik elkötelezettek az étkezéssel bevitt cukor mennyiségének radikális csökkentésében, az adalékanyagok háttérbe szorításában. A cukormentes és adalékmentes lekvárok ma még nem olyan könnyen elérhetők.

 

Sokkal egyszerűbb, ha saját lekvárt készítünk.

 

Lehet már nagyon sokféle, jó minőségű, neves műhelyekből kikerült lekvárral találkozni a piacon, de az ár is ennek megfelelő: meglehetősen borsos. Ami persze az elkészítési módot, a minőséget, az alapanyag és minden más iránti elvárásokat figyelembe véve teljesen természetes. De akkor is sokkal komolyabb anyagi megterhelést jelent, mintha saját magunknak készítünk lekvárt, dzsemet, ketchup-öt, stb.

Lehet, hogy az első főzéseknél még nem tud megtérülni az esetleges befektetés, hosszabb távon (két-három év) viszont egészen biztosan!

 

Voltak olyan helyzeteim a tervezési munka során, ahol az a bizonyos szikra jelent meg. De bizony voltak olyan helyzetek, ahol az egész, addigi, kemény munkával és sok idő alatt megalkotott koncepció a darabjaira hullott és a kukában landolt. Ezek adják a dolog sava-borsát. Persze így utólag! Mert az adott pillanatban mindig rémes.

 

A kísérletezés az ember agyában kezdődik.

 

Ott mindent lehet, ott nem kell megvenni, szinte minden eszköz a rendelkezésre áll és nem kerül semmibe! Én a reggeli ébredés utáni időben (percekben-órákban) vagyok a leghatékonyabb a kreativitásban, ötletelésben.

 

Sokszor történt, hogy a számítógép elé ülve egyszerűen csak követnem kellett az agyamban már készen lévő, szinte méretezett rajzot. Érdekes ez, biztosan másoknál is így van. Mivel tudom, hogy nálam így van, tudatosan ki is használom.

 

Másnak is csak ajánlani tudom, hogy igyekezzen megismerni minél jobban önmagát és használja ki a természet adta, vagy az élete során magába gyűjtött erősségeit.

Sokat segített a kísérletezés, a megvalósítás folyamatában, hogy nagyon sokat tanulmányoztam számtalan érdekes, a területtel esetleg csak lazán kapcsolódó témát is.

Az önmagunk feltérképezése, a munkánk megszervezése, az idő értelmes felhasználása mind-mind nagyon sok érdekes és hasznos tapasztalatot adott. 

 

A leghasznosabb gondolat, ami a folyamatos siker-kudarc folyamatban a segítségemre volt, egy sajátos, de nagyon kívánatos gondolkodásmódot tükröz. Fogalmam sincs kitől hallottam, mikor találkoztam vele először.

 

Kudarc márpedig nincsen! Csak tanulási folyamat van!

 

Ha valami nem sikerül úgy, ahogy elgondoltad,

akkor csupán annyi történt,

hogy rátaláltál arra az útra, arra a vonalra,

amit nem szabad követned.

 

Ennyi.