Ez az érzés persze a sós irányba is meg tud jelenni, egy kis hagymás csipsz, sajtos rudacska, ummmm.. A hozzáértők szerint a testünk jelzi, hogy valamilyen tápanyag nagyon, de nyagyon kell neki. Persze ezek a "kívánások" néha nagyon félrevezetőek, hiszen ami megjelenik a gondolatunkban, az bizony nem biztos, hogy a legegészségesebb. A folyamatos nassolást pedig tényleg kerüljük! Állítólag lehet következtetni arra, hogy mi az, amit ennünk kell. Azt is állítják a hozzáértők, hogy ezeket a sóvárgásainkat nem szabad elfolytani, mert a dolog a visszájára fordulhat. Felemésztjük a maradék önbecsülésünket.

Édességet ennél?

Mivel a szervezetünk semmi másból, csak a cukorból tud energiát nyerni, ez azt jelenti, hogy energiára vágyunk. Ha fekszünk a kanapén és olvasunk, a szervezetünknek akkor is energiára van szüksége. Nálam pont ilyenkor szokott jelentkezni ez a sóvárgás, hogy most ide nekem egy tábla csokit!

Persze nem ajánlatos ilyenkor, hogy a spájzban a vasárnapi  családi esemény tortájának tetejére szánt csoki készletet nyomban felfalni. Ha ilyen vágyaink vannak, akkor induljunk inkább egészségesebb megoldások felé: joghurt müzlivel, mazsolával, valamilyen aszalt gyümölccsel. Ennél is jobb, ha valamilyen friss, nyers gyümölcsöt, zöldséget, almát, répát, karalábét ropogtatunk. Ez azért is okosabb megoldás, mert így rostokat is eszünk, ez csillapítja a később jelentkező éhséget is.  

Sósat ennél?

Furcsa módon a sós utáni vágy a szervezet vízhiányát jelzi, ezzel párhuzamosan a só hiányt is. 

Tehát mi a teendő? Azonnal igyunk meg két pohár vizet. Ne a csipszes zacsi felkutatása legyen az uticél, hanem a vízcsap! Ezután pedig higgadjunk le, nem kell nekünk feltétlenül az a csipszes zacskó. Keressünk inkább különböző magokat, mogyorót, tökmagot, pisztáciát, diót, mandulát. Ezekben nagyon értékes tápanyagok és a szervezetünknek előnyös zsírok vannak.